Kategoriak
Kiemelt hírek
Kiemelt hírek
2017. 11. 18., szombat,
Jenő
napja van.
Holnap Erzsébet napja lesz.
Eső
4 °C
Eső
EUR: 311.58 Ft
CHF: 266.4 Ft
USD: 264.16 Ft
GBP: 348.58 Ft
JPY: 2.3459 Ft
EGIS: 27 710 Ft
FHB: 512 Ft
MOL: 17 400 Ft
MTELEKOM: 461 Ft
OTP: 7 435 Ft

Tékozló Homár | 2017-11-17 16:18:00

Tuskólistás levelezés

Klasszikus zsák a foltját eset. A hatalmas önérzet és a szabadjára engedett tesztoszteron pusztító mélységi fúróján jutnak főszereplőink pár óra alatt olyan szintre, aminek még csak a közelébe sem lenne szabad soha, senkinek leereszkednie sem cégként, sem ügyfélként, sem egyáltalán emberként. Elrettentő levelezés következik.

Hali,

Masodik levelezésem a 3 in 1 Hosting Bt.-vel. Talán még emlékeztek előző levélváltásomra velük.
Most itt a második. Kissé nyersebbre váltott a hangnem. A levelezésben kizárólag a neveket és domain neveket X-eltem ki, amúgy változatlan.

Talán másoknak is olyan jó szórakozást nyújt majd, mint nekem. Mert a végére ezen már csak röhögni lehet.

Üdv
Attila



Tékozló Homár | 2017-11-15 15:44:00

Továbbra sem adta fel az ingatlanbazar.com

Évekre, egész pontosan 2009-re visszamenőleg van ügylistája a Homáron az Ingatlanbazar.com-nak, és ahogy már 4 éve is megmondtuk: Sosem lesz vége. Ugyanis Még mindig pénzt akar.az Ingatlanbazar.com, ami arról híresült el, hogy árak nélkül számlázott, vagyis  egy hónapnyi ingyenes hirdetést ígért, gondosan eldugva a regisztrálók szeme elől azt a tényt, hogy ennek lejárta után viszont automatikusan kiszámlázza a mit sem sejtő hirdetőnek a havidíjat, ha az nem törli magát. Az oldal Etikátlan tevékenységét elítélte a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete, majd 10 milliós büntetést kapott a hatóságoktól ugyanezért. A cég behajtó cégekkel eredt a bepalizott ügyfelek és pénzük után, de egy ponton az akkori megbízott cég, a Creditexpress Magyarország Kft. felmondta a szerződést a vállalkozással. Ennek is már 6 éve. Olvasónk szerint a cég más követeléskezelővel, de újra támad.

Hello,

újra próbálkoznak 10 éves üggyel, ez tegnap jött.  Vajon más is kapott?

Üdv:

H. Sándorné

Sajnálattal tapasztaltuk, hogy az ingatlanhirdetési szerződési kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségének a többszöri felszólításunk ellenére huzamosabb idő óta sem tett eleget.

Az Ön, cégünk felé fennálló tartozása: 39585 Ft tőketartozás, valamint ezen összegnek a késedelembe esés napjától a megfizetésig számított szerződésben foglalt napi 1%-os késedelmi kötbérvonzata, továbbá az Ön részére korábban elektronikusan kiküldött fizetési felszólítások szerződésben rögzített díja. Ezúton tájékoztatjuk Önt, hogy a fenti tartozását engedményeztük a Weltimmo Ltd -re (of Suite 9, Ansuya Estate, Revolution Avenue, Viktoria, Seyshelles).

Az engedményezés a Ptk. 6:193 § alapján történt.

Az engedményezéssel egyidejűleg a követelés azonosításhoz és érvényesítéséhez szükséges információk az Engedményes, mint a követelés új jogosultja részére a Ptk. 6:193. §-a, 6:194.§ (2) bekezdése alapján átadásra kerültek.

A Ptk. 6:198 §-a alapján a jelen értesítés kézhezvételét követően Önnek az Engedményes, vagy Megbízottja részére kell a fenti kötelezettséget teljesítenie.

Ezen teljesítési utasítás kézhezvételét követően, befizetését jogszerűen az Engedményes megbízottja, a My-Immoviva Kft; mint az Engedményes megbízottja felé teljesítheti. Amennyiben ez, jelen értesítésünk kézhezvételétől számított nyolc napon belül nem történik meg, úgy minden további értesítés nélkül a követelés jogi úton érvényesítésre kerül.

Egyúttal értesítjük, hogy az engedményezéssel egy időben az Ön személyes adatai (Név, cím, telefonszám, e-mail cím, a hirdetés adatai) átadásra kerültek az engedményes és a követeléskezelő részére, a hatályos jogszabályoknak megfelelően.

A befizetéskor kérem, szíveskedjen jelezni a befizető azonosítóját: XXXX

A megbízott elérhetősége:



Tékozló Homár | 2017-11-14 14:33:00

Haladjon a korral, szerződjön appal

De csak ésszel! Tehetjük hozzá. Mert persze, aki utazik, kössön biztosítást, és nagy barátai vagyunk a kényelmes, gyors online ügyintézésnek is, szóval hajrá, mindenki próbálja ki, ha a biztosítója appot kínál, de használat előtt azért alaposan tájékozódjon is. Különben könnyen úgy járhat, mint Tamás, aki nagyon modernül appal kötött biztosítást a Groupamánál, aztán most kérhet szívességet egy rokontól vagy baráttól. 

Utasbiztosítás okos telefonnal? A Groupamánál biztosítás nélkül maradhatsz!

Haladok a korral, a Groupama androidos alkalmazásával kötök biztosítást pár perccel az utazás előtt. Csak néhány napra kötöttem, mert online hosszabbítási lehetőség van, lenne... De még sem.

Bár a termékjellemzők között szerepel ez a lehetőség, és látszólag ugyanolyan online biztosítás köthető okos telefonnal, mint asztali géppel. Valójában nem. A kötvény ugyanúgy néz ki, az ár sem alacsonyabb. Semmi figyelmeztetés, csak amikor hosszabbítani szeretnél visszautasít a rendszer. Visszadobja a kötvényszámot. Majd később visszadob az ügyfélszolgálat.



Tékozló Homár | 2017-11-13 10:25:00

Nem mindegy, ki szerelte be a tűzhelyet, ha az a baja, hogy nem bírja rajta a festék a meleget?

Nikoletta problémafelvetése elég jogosnak tűnik. Laikusként nehezen képzelhető el, hogy hogy a lepergő festék kapcsolatban van a nem-szakszervizes bekötő ember ténykedésével, hacsak nem sózott rá egy oltárit az egyik csőfogójával ugye. De a kérdés, hogy a jogszabályok mit mondanak.

Sziasztok. Gondoltam veletek is megosztom a,Gorenje tapasztalatomat.  1 hónapja vásárolt, 2 hete működésben lévő gáztüzhely. A gorenje classico sorozatból.1 50.000 ft az ára és ennyit bír. Pereg a sütő ajtajáról le a festék, ha melegítjük a sütőt.



Tékozló Homár | 2017-11-10 13:04:00

Irgalmatlanul nehezen megy a szurkolók kompenzálása

A magyar fociválogatott szereplése nem a mi dolgunk - ezzel kapcsolatban legyen elég annyi, hogy egyáltalán nem méltó a hunarikumnak tekithető "Minden Sarokra Stadiont!" mozgalom szülőhazájában -, de a szurkolók fogyasztóvédelmi szempontból való kínzása mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Talán mostanság több dolog miatt is rivalda fénybe került az MLSZ és sokszor az ilyen-olyan látszat intézkedései is. Engedjék meg, hogy röviden bemutassam kálváriámat a magyar labdarúgó válogatott kudarcos szereplésével kapcsolatos jegyvisszatérítésről. Ami szintén kudarcosra sikerült szövetség részről is.

Az MLSZ a csúfos vb-selejtező után döntött, hogy kompenzálja a szurkolókat, így a  a válogatott hátralévő három vb-selejtező mérkőzésére egységesen 1000 forintért lehet jegyeket venni, a bérletesek pedig visszakapják a különbözetet. A pénz visszatérítése nem automatikus, levélben kellett jelezni, hogy élnénk vele. Meg is tettük.



Munkahelyi (T)error | 2017-11-10 06:00:00

A fél cég végigment rajta

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Kedves Munkahelyi (T)error blog!

Szeretnék megosztani veletek egy történetet arról, hogyan képes egy munkáltatói hozzáállás tönkretenni az embereket, csapatokat, tehetetlenné tenni a közvetlen feletteseket és megengedni azt, hogy megannyi szenvedő áldozat sétáljon be nap mind nap, nyolc órában, a napjának háromnegyedében szenvedni a terrorba.

Viszonylag friss ember vagyok, 2015. májusában kezdtem a cégnél, ahol jelenleg dolgozom. Azt kell mondjam, kisebbfajta álom vált valóra, pedig nem ad álomfizetést, sem sok támogatást a saját embernek, bár tény, a szabadjegy nagy erőssége a cégnek. Nekem viszont nagy szerelmem volt, hogy buszokkal vagy autókkal foglalkozhassak, hát, az előbbi összejött.

Kezdő munkavállalóként azonnal rám zúdítottak mindent. Egy súlyos beteg kollegina helyére vettek fel, aki pánikbetegséggel, tüdőrákkal és sok egyéb mással küzdött, és már hónapok óta nem tudott megjelenni munkahelyén, folyamatosan gyengült. A nyár viszont közeledett, és a kolleginák meggyőzték a közvetlen felettest, hogy kell egy ember, aki tudja helyettesíteni őket, ha az emberek szabadságra mennek: egy nyaralásra úgyis mindenki elmegy, hiszen egy év görnyedés után megérdemli, és a gyerekét mindenképp megnézi, ha ballag. Hát ekkor vettek fel engem, a beteg kolleginát áttéve passzív állományba, engem pedig lelkesen tanítva, ha eljön az idő, akárkinek a helyére be tudjak ugrani. Ezzel még ha nem is a legnagyobb tudású kolleginává váltam, de tény, a folyamatot éppen úgy átláttam elejétől végéig, mint néhány tapasztaltabb kolleginám, vagy a felettesünk.

Minden hölggyel dolgoztam együtt, aki szóba jöhetett. Remekül ment a munka, mindenben szerettem valamit. A diagnosztikán különösen az embereket, és ők is engem. A műhelyirodán úgyszintén, mi több, az ottani munkát még érdekesebbnek találtam, mert kíváncsi voltam rá, melyik buszra milyen anyagok mennek, mit kell rajtuk csinálni, mi a hiba, hogyan állapítható meg, ki melyiket tartja a legjobbnak. A számlázáson pedig a felettesemmel és a kolleginámmal remekül telt az idő, elvégeztük az ellenőrzéseket és az idegen javítások engedélyezését.

Egyetlen apró probléma akadt: a műhelyirodán az egyik műhelyírnokkal nemigen találtuk meg a közös hangot, de ennek nem szenteltem nagy figyelmet, hiszen csak egy pár napról volt szó, aztán akadt, hogy hónapokig nem láttam. Illetve az, hogy a felvételikor kijelentették, a tanulás során egy műszakos leszek, aztán fogok járni két műszakba. Már több, mint egy éve tapostam, és az a két műszak összesen négy nap, ha volt...

Félreértés ne essék, tudom, hogy még a legnagyobb szerelmesek között is előfordulnak szóváltások. Nem mondom, hogy az összes többi kolleginával és kollegával mese habbal a munka, de tény, hogy minden összezördülést emberi, tisztességes békülés váltott, és ugyanúgy haladt tovább minden, mint azelőtt. Kivéve azzal az egyel, akinek én tudtommal soha nem ártottam, de kezdettől fogva ellenszenvesen fogadott.

Egy évvel ezelőtt új beosztásba kerültem, aminek én nagyon örültem. A családom miatt jobb a két műszakos beosztás, mint az állandó délelőttös, viszont így összeraktak azzal a kolleginával, akivel az égvilágon semmit sem lehet kezdeni. Úgy tudom, tíz éve van a cégnél. Neki az a nagy problémája, hogy az utóbbi időkben elvesztette a megbecsülését. Hatalmas férfifaló, úgy emlegetik, “rajta a fél cég végigment". Már ez maga undort kelt sokakban, csak hogy van itt az a probléma, hogy emiatt ő azt hiszi, neki mindent szabad. Több főnöki beosztásban lévő férfival összebújt, akik a körülmények ismerete nélkül megvédik sok esetben. Emellett lusta, minden feladat megoldását az utolsó pillanatra hagyja, parancsolgató és nem vállalja a felelősséget. A saját hibáit pedig végképp nem hajlandó beismerni.

Én fiatalabb vagyok nála, gyorsabb, a szerelők jobban megbíznak bennem. Előszeretettel jönnek inkább hozzám bármilyen ügyben, elkerülve őt, ami frusztrálja, ezért elkezdett kikezdeni engem.

A legelső eset, amire emlékszem, az volt, amikor szabadsága alatt helyettesítettem őt egy nap erejéig a tanműhelyben. Hogy ki tudjak nyomtatni egy munkalapot, átkötöttem a nyomtatóját az én számítógépemre, és amikor végeztem, visszatettem neki. Sajnos az én számítógépemhez nem tartozik nyomtató, és az övé is egy ősöreg romhalmaz, amit csak akkor kaptunk meg, amikor a tanműhelyet behozták a műhelybe. Másnap reggel nem tudott nyomtatni vele, nekem pedig eszembe sem jutott, hogy valamit elrontottam, mivel szépen visszadugtam az USB-t a helyére, és még kikapcsolni sem kapcsoltam ki a nyomtatót. Mint kiderült, mégsem olyan jól tettem vissza, mert a számítógép nem látta. Ekkor elkezdte hangoztatni, hogy én nem szólok, csak elvagyok magamban, szétszedem, akkor mi a fenéért nem vállalom a felelősséget? Természetesen a közvetlen felettesünk füle hallatára, teljesen ellenszenves hangon. Nem tudtam mit mondani, csak széttártam a kezem, és azt feleltem, basszus, én csak segíteni akartam, nem gondoltam, hogy rosszul dugtam vissza a nyomtatót. Elszabadult a pokol, és a főnökünk előtt ordibáltunk egymásra. Hiába próbáltam nyugodt maradni, olyan elképesztő vádakkal állt elő, amelyek teljesen hamisak voltak. Kijelentette, hogy én elzavartam valakit, mondva, nem írok neki anyagot, hagyjon békén. Csak néztem rá, mondom, ilyen soha nem is volt, erre ő rávágta, hogy hazudok. Ekkor eldurrantam. Sosem szoktam hazudni, képtelen vagyok rá, így nekiálltam bizonygatni. (Történetesen ő küldött már el szerelőket, mert enyelegni akart a művezetővel munka helyett. Ezt is a szemére hánytam). Végül a főnököm kivitt engem a saját irodájába, kihívta az egyik szerelőt és megkérdezte, melyikünk zavart már el valakit. A srác elismerte, hogy én nem szoktam ilyet csinálni, de a kedves kolleginámnál már van néha ilyen. Ekkor visszamentünk, és főnök megkérdezte tőle: nem lehet, hogy azért nem szóltam, mert közben más feladattal foglalkoztam Vonakodva elismerte, hogy de, az lehet. (Csendben megjegyzem, hogy én közben három ember anyagigényét rendeztem le).

Reméltem, hogy ezzel vége lesz, de sajnos nem így lett. Márciusban az egyik kolleginánk olyan súlyos balesetet szenvedett, amely miatt többször műtétre szorult. Hónapokig ketten maradtunk, két műszakra. Nos, a kolleginám olyan jól érzi magát állandó délelőtt, hogy nem volt hajlandó átmenni az elgázolt kolleginánk) helyett a másik műszakba. Mivel sérült kolleginánk már elmehetett volna nyugdíjba, kértük, hogy adjanak engedélyt új kollegina felvételére. Nem egyszer, háromszor azt a választ kaptuk, hogy “A másik telephelyen ezt kevesebből megoldják". Hát oké, én azt elhiszem, na de ez nem a másik telephely, hanem ez a telephely, ahol a buszok kétszer több hasznos kilométert termelnek, mint a nyíregyháziak, ergo több karbantartásra szorulnak, ergo több ember kell ahhoz, hogy megfelelően foglalkozzunk velük. Ebből kifolyólag több a javító busz a műhelyben, de ugyanannyi az ember nyakába szakad, egyre kergülünk meg. Gyanús, hogy leesnek a kerekek és különös gyulladások is történnek. Egyre több busz áll bent javítani, az utasok háborognak, mert sokszor hiába várnak a megállóban, nem jön a busz. És ilyenkor jól megrugdalnak minket, és azt hangoztatják, mi hasznavehetetlenek vagyunk, nem dolgoznak az emberek. Mert persze, az a napi tizenegy busz önmagától javul meg a műhelyben, gondolom én. Egyetlen egyszer álltak csak hozzánk emberileg, akkor megígérték, hogy engedélyezik a túlórát. Be is jöttek négyen dolgozni, aztán utána néhány nappal kijelentették, hogy inkább mégsem engedélyezik a túlórát… négy embernek négy-négy órája aznap elszállt… Zuhannak a statisztikák, mégis csak a követeléseket támasztják felénk. És ebben az időszakban vesztettük el kolleginánkat, az egyetlen olyan embert, akivel próbálunk egymásra támaszkodni. Azaz igyekezett segíteni nekem, mivel látta, “kedvenc” kolleginám mennyire ellenszenvesen viselkedik velem. Elmondta, annyira durva dolgokat mond rólam, annyira csúnyákat, vissza sem meri mondani, mert elképzelni sem tudja, hogy képes valaki ennyire rondán beszélni. Ketten kaptuk a nyakunkba négy ember munkáját, két műszakba, és egyre özönlöttek a fiúk. Inkább csak hozzám, mert a drágalátos kollegina még mindig nem változtatott a hozzáállásán.

Augusztusban elmentem három nap szabadságra. Azt követő hétfőn sorra, egymás után jöttek hozzám, hogy pótoljuk már, ők elmentek pénteken szabadságra, de a kolleginám nem írta ki. Ezen nagyon ledöbbentem, mivel ha a főnökük szabadságra engedi őket, azonnal ki is kell írni azt nekik, hogy az engedélyezés papírformában is látszódjon. Kolleginám nyíltan szabályt szegett, és kijelentette: "Hagyjatok békén a szabadsággal, én nem foglalkozok a szabadsággal, majd a másik kiírja!" És ki is írom, hiszen az a munkám, de az öve nem az?

Ehhez hasonló ínyencségekkel mindenkit a nyakamra küldött. Hol ezt, hol azt nem volt kedve megcsinálni, mondhatni egymagam vittem két műszak terhét a vállamon. Volt már, hogy olyan sok minden szakadt rám, hogy kis híján nem kaptam levegőt, összeestem és majdnem elájultam. Utólag derült ki, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Szívrohamot, huszonhárom évesen! És most megteszem a nagy bevallást: a mesterkedéseinek hála sikerült elhinnem, hogy csak a halál által tudok tőle szabadulni. Ha nem szakad el a lánc, ott is maradok. Egy másik kolleginám, aki a diagnosztikáról rohant át segíteni és a közvetlen főnökünk kapart akkor össze, és többet tettek, mint egy szakember. Azóta jól vagyok, és tudom, hogy nem szabad megölnöm magam.

Kolleginám viszont ekkor vált totálisan ellenségessé. Árgus szemekkel figyeli, mikor hibázom. Ha hibázom, azt a lehető legtöbb ember jelenlétében hányja a szememre. Van olykor, hogyha a szabadságot vezetem fel a kartonra, véletlenül kihagyok egyet. Ő erre mit csinál? Végiglapozza az egész évet, csak hogy hibát találjon. Ha talál, úgy bekarikázza, hogy a füzetlap kis híján átszakad, aztán mindenki előtt előadja, hogy "Nem vezetted fel ezt a szabadságot, hát hogy lehetsz ilyen felelőtlen?" Ha azt mondom "Ne haragudj, hibáztam, ez szerintem bárkivel előfordulhat" a felelete az, hogy "Nem mentegetőzni kéne, meg sírni, meg hazudni". Pedig ő egyet sem csinál meg, soha egy szabadságot nem vezet fel, mindet én csinálom, meg szegény sérült kolleginánk, aki júliustól jött vissza hozzánk. De a kedvencünk ezek közül semmit sem tesz meg. Egy fél napot rászán arra, hogy hibát találjon, de azt a két perc fáradságot már nem venné, hogy javítsa.

Aztán amikor a hátam mögött pletykákat terjeszt rólam, az is jól esik. Az akkumulátorosnak a legutóbb azt állította, hogy én kijelentettem róla, mindig csak feltart engem, elegem van belőle, folyton az irodán ül és nem dolgozik. Csakhogy az akkumulátorosban van annyi becsület, hogy ezt négyszemközt visszamondta nekem. Megbeszéltük, hogy még ha felcsattanásként mondtam is ehhez hasonlót (nem szó szerint ilyet), akkor ha megbántottam, bocsánatot kérek tőle. Ugyanakkor elgondolkodtam, vajon hányan lehetnek még olyanok, akiknek pletykál rólam, és akik ezt nem mondják el nekem? Egészen megrettent a gondolat. Az akkumulátoros viszont a megbeszélésünk végén kijelentette, ő nem érti, miért ilyen ellenszenves a kolleginánk velem, mivel ő már rákérdezett, és a nőszemély azt mondta, nincs velem semmi baja. Hát, ezt elég nehezen hiszem el, ha így viselkedik.

Azóta odáig fajult, hogy a hátam mögött pletykákat terjeszt rólam. Ha nem vagyok ott, mások előtt szidalmaz, hogy letombolja a megítélésemet. Ha ott vagyok, minden hibámnak hangot ad. A múltkor véletlenül elejtettem pár papírt, hangosan nevetett rajta. Volt olyan, amikor egy kollégánk arról beszélt, hogy látott egy műsort a tévében, amikor az emberek Szibériába mentek a nagy fagyba, medvék közé. Ő kijelentette, hogy nekem kellene odamennem. Úgy, hogy odabent voltam velük, és ezt én is hallottam. Nem reagáltam rá semmit, mert tudom, hogyha visszaszólok neki, csak ellenségesebbé fog válni.

A legrosszabb az, hogy a felettesünk kijelentette, hogyha tehetné, kirúgná őt. Több kolleginánk annyira gyűlölik már, hogy megfogadták, neki nem segítenek sosem. Csakhogy kirúgni nem tudjuk, hiszen ha ő elmegy, ketten maradunk, hiszen odafentről nem engedik, hogy új embert vegyünk fel. Segítőkész kolleginám plusz egy évet marad a nyugdíj után, aztán 2018 februárjában tényleg nyugdíjba megy, így ketten fogunk maradni, és nekem nem lesz az a segítségem, amit ő nyújt. Érzem, hogy a nőszemély akkor fog lecsapni. De elküldeni nem lehet, mert akkor 16 órában kellene dolgoznom, hiszen akkor egymagam lennék két műszakra. Viszont a 16 óra tudtommal törvénytelen.

Fogalmam sincs, mit lehet tenni vele. A főnököktől nem számíthatok segítségre, hiszen meg van kötve a keze, a fővezérigazgató pedig még minket is kirúgatna, elérve ezzel azt, hogy ugyanannyian legyünk, mint “a másik telephelyen”, az emberek koordinálatlanul dolgozzanak és még több hibát vétsenek önhibájukon kívül. Hát velem mi lesz, ha 16 órában kell majd dolgoznom? Én hogyan fogok meghalni? Mert ha hiszik az emberek, ha nem, a kimerültség és a leterheltség is el tudja vinni az embert. Gyanítom, a nőszemély előszeretettel segít engem a sírba...

És még egy megjegyzés: a közvetlen felettesünk már üvöltött is vele. A saját főnöke. És még ennek sem volt hatása.

Mondják nekem, hogy legjobb lenne otthagynom ezt a helyet, de a családom miatt nem tehetem. Itt apámmal ellentétes műszakba tudunk járni, ami tökéletes a családunknak. Ha máshová megyek, talán úgy osztanak be, ami számunkra nem megfelelő. Ráadásul én imádom ezt a munkát. Szeretek ide bejárni, szeretem az embereket, szeretem a buszokat is. Csak ezt az idegesítő némbert nem.

Köszönöm, hogy kiírhattam magamból ezt a sok feszültséget valahol!

Minden jót!

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!



Tékozló Homár | 2017-11-09 12:01:00

Magad uram, ha szolgád nincsen

András nem egy bonyolult dologra vágyott, csak tévére és internetre az utca túlsó oldalára költözés után is. Jelentkezett is a Telekomnál. Aztán amikor a tesze-tosza ügyintézés, a hibás adatbázis és az éves rendes árokásó időszak lezárulásának gonosz triója együttesen kezdte fenyegetni a fűtés bedurrantós, tévé elé kucorodós idilli téli estéket, a tettek mezejére lépett, és egyszerűen meghekkelte a rendszert. Ami nem szép, de a rendszer hibáira elég szépen felhívja a figyelmet.

Sziasztok,

a történetem a következő,  idén szeptember elején kezdődött és a mai levéllel, amit mellékelek csúcsosodott ki.

A régi házunkból új házba költöztünk, ezért kértem a szolgáltatásaim költöztetését. Az első meglepetés akkor ért, amikor közölte az ügyintéző, hogy az új címünkön nem tudnak szolgáltatni. 

Ez leginkább azért volt meglepő, mert az utca egyik oldaláról, a 3-as számból kb. 30 méterrel odébb a másik oldalra a 6-os szám alá költöztünk. A terület beépült 17 éves parcellázás és az összes szomszédnak van mindenféle telekomos szolgáltatása. Ezt el is mondtam az ügyintézőnek, aki arra jutott, hogy továbbítja az illetékes kollégáknak kivizsgálásra.

Ezt követően beszéltem a cég helyi szerelőjével aki megerősített abban, hogy márpedig a telekhatáron van a Telekom vezetéke és hozzájárult ahhoz, hogy megadjam az ő telefonszámát amennyiben a műszaki kollégák megakadnának. 



Tékozló Homár | 2017-11-08 09:43:00

Nincs panaszlevél, nincs panasz. Probléma megoldva!

"Ciprus a napfény, a szerelem szigete, ahol a mitológia szerint Aphrodité istennő kiemelkedett a tenger habjaiból. A lebilincselő történelmi emlékek, a kellemes időjárás, a jó közbiztonság, az álomszép környezet teszik a mediterrán szigetet ideális úti céllá. Itt Shakespeare, a keresztes lovagok, Homérosz és Walt Disney csodálatos történetei várnak Önre." - ajánlja útját az érdeklődők figyelmébe a Premio Travel. István levele alapján ez mind így igaz, a shakespeare-i fordulatokat, homéroszi kérdéseket és Walt Disney-i meséket illetően is. 

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Nagyon tetszik a honlapja! Ma a vásárlók nagyon kiszolgáltatottak, nincs nyilvánosság. (Ön a kivétel.)
Kérem, ha lehet közölje úti élményeinket tartalmazó levelem a soproni Premio Travelről. Alábbiakban az igazgatónőhöz írt levelem, melyben visszakértem egy programnak az árát, melyre kint Cipruson kellett jelentkezni, s 1 nappal jelentkezés után lemondtam. 12 nappal ezelőtt jelezték, hogy kivizsgálják a panaszt. Azóta csend van. (szerkesztői megjegyzés: a levelet 8 napja kaptuk, így azóta még több idő telt el)

Segítségét előre is köszönöm!

Üdvözlettel:

István

Íme a levél:



Tékozló Homár | 2017-11-06 09:45:00

Telekom-mesék, 7. évad, 4965. rész

Végre, itt a levél amiből megtudod, hogyan lehet egy rétestésztaként húzódó ügyet elintézni a Telekomnál, bár valószínűleg minden más cégnél is működik. A hatékonyság titka: a világos fogalmazás és az egyedi hangvétel. Telekom-mesék, 7. évad, 4965. rész. Ezúttal happy enddel!

Kedves Homár!

Döntsétek el, hogy az alábbi sztori képvisel-e egyáltalán bármiféle hírértéket… mert hogy Moldova tollaival ékeskedjem: Telekom ügyben már csak többet lehet írni, de mást aligha. 

Idén júniusban költözés vált nálunk esedékessé, én pedig jó előre gondolkodva már május vége felé felhívtam a Telekomot, hogy az internet előfizetésemet felmondjam. A telefonos ügyintézővel meg is egyeztünk, hogy ha június 1-én költözünk ki, akkor ő másodikai határidővel rögzíti a felmondást, így ezzel semmi további dolgom nem is lesz. Még azt is megérdeklődtem, hogy édesapám is le tudja adni a modemet a szomszédos postán, mindenféle meghatalmazósdi nélkül. (Itt már gyanúsnak kellett volna lennie, hogy ez milyen gördülékenyen megy?) 

Elköltöztem. Apukám leadta a modemet.



Munkahelyi (T)error | 2017-11-06 06:00:00

Nincs munkaerőhiány, normális munkáltató hiány van

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

"Cégünk dinamikusan fejlõdõ, hazai tulajdonú vállalat. Munkavégzés során lehetõséged lesz a fejlõdésre egy fiatalos és szuper csapatban, mindezt versenyképes fizetésért. Nyújtunk: kellemes légkört, kávét. Cserebe kérünk öt év tapasztalatot, felsõfokú végzettséget, nincs preferált szakirány.” Minden álláshirdetésben ezt olvasom, rosszul vagyok. Minden cég dinamikisan fejlõdik, király a légkör, csak diplomások dolgoznak ott, és fizetnek? Akkor miért van munkaerõhiány, és miért tart itt az ország, ahol? Kéthavonta látom ugyanazt a hirdetést, amit már megpályáztam úgy, hogy teljesen megfelelek. Még az ajándék kávé, sem utazási hozzájárulás sem kell, a fizetési igényemmel meg otthon lakom majd negyven éves koromig, csak dolgozhassak. Persze nem hívnak fel egy elbeszélgetésre sem, inkább kéthavonta újra válogatnak.

Nézem a TV-ben a panaszkodást, és propagandát a munkaerõhiánnyal kapcsolatban, amit egy ideig el is hittem. Amikor a péktulaj állítja, hogy nem megy hozzá dolgozni senki mint pék, mert külföldre mennek az emberek a megélhetést hajszolva, csak egy matematikus jelentkezett minimálbérért; Õ nem hajlandó foglalkoztatni, mert azt tanítani kellene. Akkor kezdek rájönni, hogy baj van… a munkáltatói hozzáállással.

Fiatalként ez ember remél. Jobb esetben, gyerekkorban álmodik. Valahogy így lenne: álmodik, remél, tapasztal, csalódik. Mert felnõvén az élet jól arcon csapja. Önhibáján kívül ráadásul, mert kevesen szeretik a pofon csípõs es bizsergetõ érzését az arcukon hordozni. Pedig a normális, vagy ideális állás megtalálásához hozzá kell ehhez az érzéshez szokni. A zsigeri utálathoz, csalódáshoz, görcsös megfelelési kényszerhez mindezt azért, hogy a napunk javarészét elszórakozzuk valahol, ami a mi tudásunkból, idõnkbõl profitál, magának. A siker pedig nem rajtunk múlik, inkább egy másik ember hozzáállásán. A munkáltatók rabjai vagyunk.

 

Amikor az ember az álláshirdetéseket böngészi, egy idõ után gyakorlata lesz benne. Mit kellene nézni, milyen infóknak kellene szerepelnie. Idõvel rájön, hogy egy normális álláshirdetést sem tud megírni a 90 százalék. Itthon valamiért titok közölni a munkavégzés pontos helyét, a munkaidõ eloszlását, a fizetés meg egy emberöléssel arányos titokként van kezelve. Nem a konkrét munkavégzéshez szükséges skilleket kérik. A szakmai es emberi hozzáértés teljes hiányát inkább több éves tapasztalat, vagy minimumként értékelt iskolapadban összeszedett papírok mennyisége mögé bújtatják. Nincs minden szakmából papír kedves munkáltatók! Nem mindent oktatnak iskolában sõt, egyre több munkakörhöz nem lehet papírt kérni. De a kedves ügyvezetõ mindent jobban tud nyilván. Minek is utána járni, hiszen nem munkatársat keresünk, hanem száz feladatra egy robotot. Van papírod? akkor biztos minden szakmához értesz. Majd a titokzatosan megfogalmazott hirdetés, es a cég hollétének levadászása után, küldhetem életem legkreatívabban megirt pályázatát. Cserébe jöhet a napokig, hetekig tartó várakozás, mert egy visszacsatoló email az luxus. Idegeskedjen csak a robot pályázó. Ha szerencsés vagy, egy hét múlva kapsz egy telefonhívást, egy kedves személytõl. De többnyire egy nemtörõdöm, kioktató es a telefonban sóhajtozó stílusban hívnak be és közlik a pontos munkavégzés helyet. Ja, hogy kiderült a város másik végén van az iroda? Sebaj, ha dolgozni akarsz, utazol.

Az állásinterjú, nem interjú, inkább egy többkörös randi, amihez még ki is öltözõl. Az elsõ találkozásnál ne is reméld, hogy megismered a cégkultúrát, a fizetést, a munkaidõt a feladatokat, de cserebe mesélhetsz a kedvenc hobbidról, zenédrõl, és ha szerencsés vagy, mesélhetsz a szakmádról. Férfiként tõlem is megkérdeznek olyan dolgokat, amiket nem tartok etikusnak. Hiába tartasz fél órás szakmai kiselõadást, bizonygatod szakmai rátermettséged és még érdekel a cég is, egy felületes beszélgetést, legrosszabb esetben nõi magazinba illõ személyiségtesztet is kaphatsz (többször toltak alám IQ tesztet). Közben kiderülnek a mutyizások, a feladat nem is az, amit hirdetnek, a munkavégzés mi lenne, az iroda egy omladozó, szakadt szoba, ahol fûtés sincs stb. Közben te is rájössz, hogy ez nem az, amire számítottál és nem érte meg a 700 ft-os buszjegyet sem az információ; amit a hirdetésben kellett volna közölniük. Bár a „nem volt idõm elolvasni az önéletrajzát (majd elkezdi elõtted olvasni perceken át és hümmög)” jelenség az mindent visz. Majd hívnak... Persze több hét is lehet. Lehet más zenét kellett volna mondanom, vagy kevésbé érdeklõdõnek lennem, vagy amikor a "Miért nincs szakmai tapasztalata? Valahol el kell kezdeni, de nálunk? (kis nevetés)" dumára nevetni kellett volna nekem is. Ugye, mint a randizás? Új divat a politizálás állásinterjún, és a jószívû ügyvezetõ sajnáltatása az éppen regnáló kormány döntései miatt.

Amikor a munkáltató a szakmai kiselõadásból értesül és jegyzetel mit kellene nézni a hirdetett pozícióban, mirõl szol a szakma maga, mire számítson, akkor jövök rá, hogy totális képzavarban vannak es a megjelölt 3-5 év szakmai tapasztalatot hasukra ütve találták ki, mert elolvastak pár cikket a netrõl. Pedig beülve egy kezdõ… sõt, egy szakmával szimpatizáló is sokkal többet tenne (a megajánlott alacsony fizetésért szakértõrõl ne álmodozz) hozzá, mint a simlis külsõs. Persze, ha behívnak interjúra. Mert egy normális helyen, ezzel a rossz és hiányos ismerettel nincs esélyed. Hiszen maguk sem tudják kit keresnek, attól mit kérjenek, vagy az adott pozíció micsoda is egyáltalán. Ehelyett listaszerû számonkérés megy, és nem embert keresnek, hanem egy teljes mértékben megfelelõ robotot. Nincs olyan, hogy megtanulsz valamit, a meglévõ tapasztalatod felhasználod, átcsoportosítasz. Ha egy pipa nincs a listán, repülsz. Átképzésrõl hallottak már? Volt olyan munkám, ahová XY diplomát, több év tapasztalatot vártak el. És mi volt a feladat? Betanított iroadi munka, amit alapszintû számítástechnikai, és rugalmas skillekkel el lehetett végezni. Nem csoda, hogy az elsõ adandó alkalommal lelép az ember ha teheti, mivel nincs humánum, és a cég semmit nem tesz meg azért, hogy megtartsa a munkavállalót. „Ennyire jelentelek be, te még fiatal vagy, bár nem lesz nyugdíjrendszer, de talán megoldod.” Mondta egyik volt munkáltatóm, amikor már a papírokat írtam alá, õ közben intézte magának a kétemeletes családi ház felújítását és a fürdõszobában lévõ márvány burkolatot.

Nem vagyok még 30, de nem érzem, hogy felnõttként kezelnének. Nem látom, hogy lenne jobb, lenne más, inkább a semmi van, de az folyamatosan. A megaláztatás, a lenézés. Jó lenne felnõttnek lenni, esetleg egy lakást venni, netán családot alapítani. De ehelyett a tervezni szó megszûnt létezni, helyébe a túlélés szó lépett. Olyan alap dolgok, mint a lakhatás, étkezés, és egyéb, kezdenek homályossá válni. Mert mindez hozzá nem értõk kezében van. Jobban függök felnõttként másoktól, mint gyerekként. Jaja lehetnék kényszervállalkozó, mintha nem hallottam volna eleget munkanélküli pályakezdõként a hazai válság tetõzésekor.

A tipikus magyar mentalitás tükrözõdik az állást kínálóknál. A felületesség, a másik ember totális lenézése, a dolgok elsikálása, a „mutyi” es a dolgainkkal való szembe nem nézés. Rengeteg ismerõsöm ment külföldre, elhelyezkedve tõlük teljesen távolálló munkakörökben. Ott a következõ mondatot kapják: „Gyere, és betanítunk”. Amíg itthon ez van: „Minimum 5 év szakmai gyakorlat, havi nettó 120 000 Ft.” Mikor lesz változás, amikor a Z-generáció már élbõl kineveti a hazai kisvállalkozók kínálta alacsony bért és néhol szadista hozzáállását?

Nincs munkaerõhiány! Normális munkáltatói hiány van.
Üdv: Egy kiábrándult Y-generációs

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!



Tékozló Homár | 2017-11-03 14:51:00

Hát téged meg minek nevezzelek modernül?

Ugye milyen jól fest a fenti kaja? Igaz, a kép alapján nincs ember, aki rájönne, hogy ez egy brassói aprópecsenye. Újragondolva. Ez a fúziós és molekurális konyha meg a kézműves gasztroforradalom korában mondjuk pont simán belefér egyébként, de talán egy kockás terítős étteremben ezt nem ártana jelezni, mert ott a vendég tutira nem erre számít, akármelyik oldalra is szavaz az amúgy tökre létező igazi brassói vitában. Ha meg egyszerűen elcseréltek valamit, illene bevallani.

Kedves Tékozló Homár!

Egy esetet szeretnék megosztani, ami a budapesti Mester Étterem és Pálinkaházban történt.

Családdal beültünk az említett helyre vacsorázni, ahol rendeltünk négyféle ételt: két brassóit, két májjal töltött jércemellet, juhtúrós hátszínt és gulyáslevest.

Miután kikaptuk az ételeket - két részletben, körülbelül tíz perces eltéréssel - észrevettünk, hogy a brassói aprópecsenye helyett mást kaptunk. A tányéron steak burgonya volt, baconbe csavart csirkemell, amibe kolbász és erős paprika volt töltve. Szóltam a pincérnek, hogy ez nem brassói, mire azt a választ kaptam, hogy de, ez az, csak “újragondolva”. Kétszer megismételtük öt perc eltéréssel ezt a beszélgetést, a pincér pedig előadta, hogy épp egy új étlapon dolgoznak, amin képekkel is megjelenítik majd az ételeket, mert mindent "újragondolva" készítenek majd el, mint az én brassóimat is. A baconös májas jércemellben egy gramm máj sem volt és nem baconbe volt csavarva, hanem be volt panírozva! A juhtúrós hátszínhez az étlap szerint kolbász is járt volna, ami természetesen szintén nem került fel a tányérra.



Tékozló Homár | 2017-11-03 09:51:00

Mi a jóistenen gondolkodik a Whirlpool ennyit?

Ha az ember 150 ezer forintot feccöl egy hűtőbe, egy csudaszép és csudajó éléskamrát lát maga előtt, nem pedig egy batár elektromos hulladékot a gyárból. De, ha már úgy esett, hogy az üvegtartó polc bekerült, de a freon kimaradt, joggal reméli, hogy a gyártó extra gyorsan megoldja a kínos szitut. Erre mi történik? A Whirlpool gondolkodik, hogy mi legyen. 1-2 hétig.

Sziasztok!

Van egy érdekes sztorim a Whirlpool Magyarországgal.

Szeptember 15-kén rendeltem 150 ezer forint értékben egy hűtőt a www.mediamarkt.hu  webshopjáról. Ez a termék, amelyiket vásároltam (WHIRLPOOL BSF 8353 OX kombinált hűtőszekrény +5 év motor garancia)  A hűtőszekrényt beszereltem  október 2-kán és nem működik. Nem hűt és nem is fagyaszt. Teljesen használhatatlan.



Tékozló Homár | 2017-11-02 14:52:00

Szenvedélyünk az etikus munkavégzés

Magyarország az okosba dolgozó szakik Mekkája. Legyen szó gázosról, villanyosról, légkondisról, festőről, burkolóról, nagygépszerelőről, a négy fal közt munkálkodás sokukból egyszerűen azonnal kiöli a számlaadási kötelezettség tudását, mindezt persze a megrendelők habitustól függően aktív vagy szégyenkezős beleegyezésével. Ha viszont a vevő valami oknál fogva van annyira tudatos vagy önsorsrontó, hogy konkrétan kéri a számlát, már pattan is a 27% az eredeti árra, mer' ugye az áfa kezicsókolom. Pedig nem csak az államot rövidíti meg az, aki belemegy ezekbe a pillanatnyi hasznot hozó dílekbe, főleg, ha egy a kerületi Kisokosban hirdetett, saját vagy ismerősi referencia nélküli céggel teszi.

Régóta vívódok magammal, hogy elmondjam-e a velem történt esetet. Végül úgy döntöttem, hogy az én esetem alapján mások tanuljanak és ne kövessék el azt a hibát, amit én.

Augusztus 10-én éjjel kilukadt a 120 l-es gáz vízmelegítő bojlerunk és elázott a lakásunk. Németországból itthon lévő fiamékkal és a nálunk tartózkodó rokonnal öten próbáltuk a vizet felszedni, ami nagyon nehezen ment, mert a vízaknában még soha nem használt golyóscsapot, csak nagy feszítőszerszám segítségével tudtuk elzárni. Reggel az interneten az első címet felhívtam az xxxxx Kft. A munkafelvevő nagyon készséges volt és biztosított arról, hogy még délelőtt folyamán kijönnek és kicserélik a bojlert. A Vízmelegítő várható költsége 80 000, - Ft, a beszerelés 50 000, Ft-ba fog kerülni, amit én el is fogadtam. Mondta az illető, hogy a szerelők még telefonon fel fognak hívni, hogy milyen bojlert vettek, és még pontosítani fogják a bekerülési összeget.



Tékozló Homár | 2017-11-02 10:52:00

Elvették az HBO-t, és még én fizessek?

Az HBO Antenna Hungáriával kötött szerződése 2016. november 30-án megszűnt, így aztán december 1-től a Westworld-rajongó előfizetők bizony hoppon maradtak. Csaba nem tétovázott sokat, egyszerűen lelépett a UPC-hez, aminek rövid távú hasznaként nézhette tovább a mozicsatornát, hosszú távon viszont az Antenna Hungária a nyakába varrt egy kötbért. 

Kedves Tékozló Homár!

Szeretném véleményeteket kérni az alábbi esetről.

Az Antenna Hungária Zrt. a MindigTV Extra kínálatában 2016.12.01-ével megszüntette az HBO csatornát, amelyre a Családi Csomaggal együtt 2 éves határozott idejű szerződésem volt. Ennek hatására felmondtam a szerződést, mivel a HBO csatorna nélkül a szolgáltatás számomra nem volt elfogadható. A UPC Direct szolgáltatására voltam kénytelen szerződni, ahol az HBO csatorna elérhető volt.



Munkahelyi (T)error | 2017-11-02 06:24:00

Ne add el a lelked és ne add fel az álmaid!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Kedves Blog! Évek óta olvaslak Titeket, gondoltam én is megírom a tapasztalataimat. Ha gondoljátok tegyétek ki, aláírás alul. Ha zagyva vagy ilyesmi probléma van vele, átírhatom. A tanulság belőle talán az lehet, hogy ha valaki meg akar harcolni a létéért, ne várjon arra hogy mások segíteni akarnak neki, vagy hogy a körülmények változásában se bízzon. Csak önmagában, és abban hogy LEHET GERINCESEN csinálni, hiába nem lát rá példát.

10 év munka.

Nehezen indultak a dolgok tíz évvel ezelőtt, igazából fogalmam sem volt mi akarok lenni. Ezen a helyzeten csak tovább rontott az, hogy a családból folyamatosan terrorizáltak, találták ki az okos ötleteket – mert hát vinned kell valamire az életben. Mégis vittem valamire, magamtól, 30 éves koromra van egy cégem ami a piacon kimagasló minőséget tud produkálni, reklámra sem szorul rá. Két félbehagyott technikusi ellenére is, amit mindenki szerint azért nem fejeztem be, mert lusta voltam. Hál'Istennek villamosmérnökin csak a index kitöltéséig bírtak elzsarolni. 
A környezetemben mégis ugyanaz van mint 10 éve, mindenki csak a száját húzogatja, vagy legfeljebb csendben irígykedik (ez az új tényező). Nem mondom, ez aztán a motiváció. Ha kevesebben "akartak volna jó nekem", és többen bíztak volna bennem -élni és élni hagyni- alapon, nos ugyanez a mostani állapot már 3-4 éve fennállhatna, és lehet hogy lenne feleségem, gyerekem is. De nekem egészen más szerepet akartak szánni a többiek. Van egy pár alapszabályom már tizenéves koromtól: nem fekszek le semmilyen családtag parancsainak / ötleteinek, soha nem megyek nyugatra dolgozni, nem veszek fel hitelt, nem akarok hónapról – hónapra élni illetve amint lehet nélkülözni fogom a tömegközlekedést. Nos ha nagyon szigorúan veszem, és az első pillanattól számolom, így is csak 5 évbe tellett a gondolattól célba érni úgy, hogy támogatóm (sem anyagi sem erkölcsi értelemben) nem volt, sőt rendszeresen erőszakkal kellett véghezvinnem ésszerű dolgokat hülyékkel, érdektelenekkel szemben. Ezt nem azért írom, hogy fényezzem magam – hanem azért, hogy mindenkit arra biztassak: ne adja el a lelkét, és ne adja fel az álmait. Akkor sem, ha rádöbbent: évek óta minden (összes) oldalról kizárólag suttyók veszik körbe, akik valójában ellenérdekeltek a sikerében – akármit mást is mondanak.

Az első állásom őrködés volt egy boltban. Két hétig bírtam. 12 órát álldogálni (meg néha sétálni) 5000 Ft-ért, ennél még a semmi is jobb.

Aztán sok "ügynöki munkás", és egyéb dolog lepattintása után hívtak attól a cégtől, ami megadta a lendületet egy életre.

Jó cég volt alapvetően, hiába volt kemény a munka. Betanított segédként volt, hogy egy húzós hónapban (napi 10 óra, heti 6 nap) megkerestem a 190-et, 8 órára bejelentve, plusz a jatt, ami akkoriban, 2007-ben még létező fogalom volt, nos volt hogy elvoltam csak belőle. - Jattot manapság már akkor sem kapunk a legtöbb esetben, ha kérésre plusz munkát csináltunk, és direkt nem kérünk érte külön pénzt akkor sem, ha már tényleg kellene. - Egyre inkább erre tartunk. De visszatérve: abban az évben, de legkésőbb 2008-ra mindent megtanultam, amit csak kellett. Onnantól csak a tőke hiánya, vagy pusztán az életkorom (a fiatalokat automatikusan lenézik, az öregeket akkor is tisztelik ha nem szolgálnak rá) akadályozott abban, hogy önállósodjak.

Az első valódi munkahelyemről másfél év után ki kellett lépjek, mert nem bírtam a hajtást. Meg a légkört, a jó emberek sorban elszöktek. A tulajdonos (apjától örökölt dologba ült bele) lopott – csalt – hazudott, elszórakozta a bevételt. Mondjuk ő legalább gondolt arra, hogy fizessen. Halkan megjegyzem abban a cégben lopott más is, bár nem meglepő, hiszen alap népszokás. Mégis nagyon jó cég volt, főleg az elején. Tudtam venni egy használt autót, bútorokat, számítógépet, TV-t. Utána jöttek a bajok, semmire nem futotta utána vagy 7-8 évig, egyhelyben topogtam.

Menekültem a süllyedő hajóról és másik, kicsit hasonló szakmában helyezkedtem el megint kb másfél évre. Építőipar, nem kell bemutatni. Nulla bejelentés, fizetés helyett karácsony előtt előleg, hideg, kosz, selejt emberek. De valamire mégis jó volt azon kívül, hogy össze tudok kötni vezetékeket: megismertem egy csomó bukott vállalkozót, és ki tudtam hámozni a történetekből a bukások valódi okait. Nos onnantól voltam sikerre ítélve, természetesen sok egyéb fontos dolog mellett amit NEM TUDOK, a kutyát sem érdekli azóta, be tudok-e kötni egy xy vagy fajta vezérlést. De tudom: az önnön pénzéhesség, és a másokba vetett bizalom (akkor is ha család, barát, s nem csak egy hiéna fővállalkozó) előbb utóbb megbosszúlja magát.

Aztán egy életre otthagytam az építőipart, és visszatértem a szakmámhoz. Ott következett be az az utolsó 4 + 2 év, amikor is talán végleg megutáltatták velem az emberiséget. De ami biztos: megesküdtem, hogy az volt az utolsó "munkahelyem". Függetlenség, vagy kötél, és ezért semmi sem drága.

  • Már akkor tudtam hogy hazudsz, amikor azt mondod hogy nem tudsz többet adni. Voltak napok, nem is egy sorban, amikor a havi béremet hoztam tisztán. Most már, hogy csinálom bizonyítékom is van rá, hogy mennyire egyszerű ez az egész vállalkozósdi. Még anyag-spórolásra sem kell kényszerülni (főleg nem parancsra), mert egyrészt megbosszulja magát, másrészt bőven belefér. Pontosan ugyanazt csinálom mint eddig, sőt, bizonyos értelemben kevesebbet, mégis most 3 - 5 X többet keresek. Még a felelősség is ugyanannyi, sőt kevesebb, mert itt biztosan nincsenek mocskos ügyletek a háttérben. De mégis nekem kellet sajnálni téged, titeket... 

Válság is volt ugyan közben, utaltam rá hogy az első jó munkahelyemen 190-et is kerestem segédként, na itt főszerelőként a rekord 180 volt, rosszabb háttér mellett.

Időpazarlás volt iskolákba belekezdeni anno, de az igazi időpocséklás, a 2008 – 2015 közötti időszak meg egyenesen káros volt, pszichikailag és fizikailag is. Tapasztalatszerzés, ugyan már. Begyűjtöttem az ízületi gondoktól, az aranyéren át, az allergián keresztül az idegbetegségig mindent, havi 80-120 000 Ft-ért cserében. Csak azért, hogy legyen túró-rudira és cigire, vagy ezekre + lakbérre pénzem, hát ennél még a tizenéves kor is 100X jobb volt.

Aztán évek után kerek perec közlik az emberrel, hogy ő ott sosem lesz 8 órára bejelentve, és ha tovább akar képződni a szakmájában, oldja meg, ahogy tudja. Persze a cég az alakult szépen, lett új kocsi, satöbbi.

Képzeljük el azt, amikor a két bunkó "Pestre felköltözött" személy (az ügyvezető, meg az úgynevezett üzletkötő) kérkedik nekem a diplomájával, mikor magyarul egyik sem tud legalább nagyjából helyesen leírni egy mondatot. Egyet sem. De tényleg nem, gyakorlatilag fél-analfabéták. És ezek mondták, amikor a pénzre került a szó, hogy én tetszettem volna többet tanulni (papírokról van szó). "Nem tetszettem", mégis tudok írni – olvasni, vannak természettudományos és történelmi ismereteim, attól tartok jóval több mint nekik együttvéve...

Remélem egyszer találkozunk valahol 10-20 év múlva: én ugyanaz leszek, Ti meg adogatjátok a szerszámot valakinek, vagy vésitek a falat a kétdekással a zsebben.

V. Tamás.